A diagnosztikus vizsgálatok után az onkoterápiás team körültekintő döntése határozza meg a kezelések további menetét.
Az onkoterápiás team tüdőgyógyász, onkológus, sebész, radiológus, sugárterapeuta és pathológus szakorvosokból álló csoport. Együttesen mérlegelik, hogy valóban a betegre szabottan tudják meghatározni a legjobb kezelési folyamatokat.
Sebészeti beavatkozás
Műtét:
Igazolt tumoros folyamat esetén és ha beteg általános állapota és a daganat kiterjedése lehetővé teszi születik meg a döntés, hogy sor kerülhet e a műtétre. Ezért nagyon körültekintő állapotfelmérés következik, hiszen fontos tudni, hogy van-e a betegnek magas vérnyomása, cukorbetegsége, vagy egyéb krónikus megbetegedése. Fel kell mérni a tüdő, a szív, a máj, a vese állapotát, a szervek működését, hogy altatható-e a beteg, hiszen mindezen információ alapján dönthető el, hogy műtőasztalra kerülhet-e, vagy sem.
Fontos a dohányzás mielőbbi elhagyása.
Akkor is tisztában kell lenniük az orvosoknak mind ezekkel a körülményekkel, ha az derül ki, hogy valamilyen okból nem lehet megoperálni a beteget, hiszen ebben az esetben általában gyógyszeres terápiát javasolnak, aminek megválasztásában szintén ezen az információk adhatnak támpontot.
A műtét célja lehetőleg az összes kimutatható rákos szövet eltávolítása és a betegség pontos szövettanának és molekuláris típusának meghatározása.
A műtét során eltávolítják azt a tüdő részt, ahol a daganat található, számos esetben az egyik tüdőfél eltávolításával oldható csak meg. Egyre gyakrabban valósul meg az úgy nevezett kulcslyuk sebészet, ami egy kis metszésből történik és sokkal könnyebb a műtétet követő felgyógyulás.
A műtét teljes érzéstelenítésben zajlik, sokszor altatásban és 3-10 napig tartó kórházi kezelést igényel. Szövődmény esetén ez az idő hosszabb is lehet.
A műtét után a fizioterápia, a gyógytorna és a légzőgyakorlatok segítenek minél előbb felépülni, ezek a rehabilitáció fontos szempontjai.
A további teendőket többnyire a szövettan eredménye határozza meg. Ha korai stádiumú a daganat, nem keletkezett áttét, és a nyirokcsomókban sincs érintettség, akkor sok esetben elég, hogy szorosan, 3 havonta követik a beteget a szükséges képalkotó vizsgálatokkal, figyelik, hogy kiújul-e a daganat. Napjainkban az onko-pulmonológiában is egyre inkább előtérbe kerül az ún. rásegítő kezelés – orvosi nevén adjuváns terápia – alkalmazása, amely egyéb daganatfajták kezelésében már régóta bevett módszer.