Mencser Éva (51) vagyok, négygyermekes édesanya, közgazdász, a LÉLEK-ZET Egyesület elnöke. Közel 20 éven keresztül felső-és középvezetőként dolgoztam egészségesen táplálkoztam, sportoltam, nem dohányoztam mégis 2015 nyarán tüdőrákot diagnosztizáltak nálam.
Gyógyulásomhoz a holisztikus szemléletet választottam.
Betegségem előtt gyors egymásutánban kétszer voltam beteg. Felsőlégúti gyulladásom volt, de nem foglalkoztam vele: futottam, tornáztam, éltem az életem. Néha fújtam az orrom, és fájdalomcsillapítót vettem be, ha szükség volt rá. Aztán hasizomgyakorlatok közben elkezdett fájni a hátam. Mivel régen voltam tüdőszűrésen, kértem beutalót.
Június 15-én mentem tüdőszűrésre. Egy hét múlva jött egy papír. Visszahívtak. Megijedtem, a legrosszabbra gondoltam. Akkor az orvosok egy lábon kihordott tüdőgyulladásra gyanakodtak. Két hétig antibiotikumot szedtem, amit újabb két hét várakozás követett. Ezután CT-re küldtek, de ez alapján sem tudták biztosan megmondani, mivel állunk szemben. A mellkassebész azt mondta, bár nem tudja, nem látja pontosan, mi az a jól körülhatárolható terület a tüdőmben, de operálni kell. Azonnal beleegyeztem, megbíztam a véleményében.
Szeptember 3-án operáltak. A műtét előtt elmondták, ha az a valami rosszindulatú, akkor is jól el tudják távolítani, mert jól megközelíthető helyen van és kicsi. Amikor az operáció után felébresztettek, semmit nem közöltek, mindenki mosolygott. Ebből tudtam, komoly baj van. Másnap közölte velem az orvosom és a mindenben támogató idegsebész öcsém, hogy a kioperált valami rosszindulatú daganat volt, de meggyógyulunk, nincs más választásunk. Tulajdonképpen akkor tudtam meg, hogy rákos vagyok, amikor már nem voltam az.
Furcsa volt látni, ki hogyan reagál a hírre. A legnagyobbik, 25 éves fiam nagyon feszült, ideges lett, sokszor a sírás határán volt. A középső fiam mindennek utánanézett a neten, és amikor elmondták neki, rákot operáltak ki belőlem, rögtön visszakérdezett: kissejtes vagy nagysejtes.
A legkisebbik fiam, aki Dániában tanul, hallani sem akart a betegségemről, nem beszélt róla. Amikor a 11 éves kislányomnak elmondtam, sírni kezdett. Kedvenc énektanára, és barátnőjének anyukája is rákban halt meg. Elnevezte a rákot muffinnak, így beszéltünk róla.
Az egyik eltávolított nyirokcsomóban szunnyadó rákos sejteket mutatott ki a szövettan, ezért három kemoterápiás kezelést kaptam. A születésnapomat is kemón töltöttem: zenét hallgattam, magamban töltöttem azt a néhány órát. Furcsa volt belegondolni, hogy az 50. születésnapomat hatalmas bulival ünnepeltem a négy gyönyörű gyerekemmel, a férjemmel, a szüleimmel és a barátaimmal, az 51-diken pedig kemoterápiás kezelésen ülök. Mégsem éltem meg rosszul. Úgy voltam vele, jó, hogy időben észrevették a bajt. Az orvosok azt mondták, ettől a kezeléstől mindenkinek kihullik a haja, ezért voltam parókát nézni. Nem volt rá szükség. Talán azért, mert homeopátiás kezeléssel próbáltam enyhíteni a kemoterápia negatív hatásait.
Aki rákos, az nem élheti tovább úgy az életét, ahogy addig.
Ez a betegség egy nagy figyelmeztetés fentről, hogy új utat kell választani. Az előző életem élhetetlen volt. Vagy a múlton keseregtem, vagy a jövőt tervezgettem, de a jelent nem éltem meg. 24 órába 56-ot raktam bele, mindenkinek meg akartam felelni: a munkáimnak, a családomnak, és mindig a maximumot akartam nyújtani. De ez lehetetlen. Ennyi elvárással senki nem tud megbirkózni. Meg kell tanulni nemet mondani, hagyni kell időt a magunk szeretetére. Most pszichodrámára járok, itt találtam újra magamra.
Ami még a gyógyuláshoz
Minden nap készítek magamnak egy igazi vitaminbombát. Lereszelek egy 3 cm-es tormát, egy ujjnyi gyömbért, 1-2 gerezd fokhagymát, teszek bele pici cayenne borsot, fél citrom levét, egy kiskanálnyi mézet, és az egészet ledarálom. Nem jó előre elkészíteni, frissen kell. Finom, mert a méz kompenzálja az erős ízeket, és édességnek is kiváló.
Újra kell építeni a személyiséget
Egy maroknyi csapattal – orvosokkal, mentálhigiénés szakemberekkel, pszichológusokkal, lelkisegítőkkel, dietetikusakkal – életre hívtunk egy egyesületet: LÉLEK-ZET Egyesület a tüdőrákos betegekért és hozzátartozóikért, hogy együtt küzdjünk meg egy kemény ellenféllel: a tüdőrákkal, ami Magyarországon a leggyakoribb rákos megbetegedés, és többen halnak meg miatta, mint bármely más rákformában.
Öt pillérre támaszkodtam a gyógyulásom közben: a mindenben támogató családra, barátokra, a lelki egészségre, az egészséges táplálkozásra, a mozgásra, és a pihentető alvásra. És főleg nagyon sok köszönet az orvosaimnak, akikben teljes mértékben megbíztam!