A rákdiagnózis után minden család döntési helyzetek sokaságával kerül szembe.
Fontos
felismernünk a családi egység erejét, a nyílt kommunikáció szükségességét, hogy közösen
alakítsuk ki a megküzdési stratégiát. A stratégiának azonban rugalmasnak is kell lennie,
hogy megfelelően tudjon alkalmazkodni a váratlan eseményekhez.
Ne megmenteni akarjuk a beteget, hanem tartsuk tiszteletben az autonómiáját, véleményét,
vágyait, akár elutasítását is.
Fogadjuk el a beteg aktuális lelkiállapotát, ha szomorú, ne felvidítani akarjuk, hanem
értsük meg az érzelmeit, ezáltal lehetővé téve számára az őszinte érzésnyilvánítást.
Úgy tudunk segíteni a betegnek félelmei legyőzésében, ha támogatjuk érzelmei, érzései
kifejezésében, és megkérdezzük, hogy milyen módon tudunk segíteni.
A betegséggel kapcsolatos félelem egyik ellenszere a tudás. Ha megszereztük a szükséges
információkat, a bizonytalanság érzetünk csökken. Fontos, hogy szembe merjünk nézni.